Először is: nem kötelező külön programokkal készülni, hiszen a nagy nap elsősorban Rólatok szól. Másodsorban arról, hogy a vendégek esznek-isznak, táncolnak, és remélhetőleg jól érzik magukat. Az újabb trendek szerint viszont valamilyen külön programmal is szoktak szolgálni a vendégek számára. Ezért, mindenféleképpen hasznos, ha megbíztok egy ceremóniamestert, aki koordinálni tudja az eseményeket, mindenről időben értesíti a násznépet és a többi szolgáltatót.

Milyen lehetőségek vannak?

A lehetőségek „végtelenek”, de jó, ha észben tartjuk, hogy a vendégek egy esküvőn nem szeretik a nagyon bonyolult, hosszadalmas feladatokat. Érdemes előkészülni, hogy a lakodalom kezdetekor a ceremóniamester vagy vőfély felkonferálhassa, hogy milyen különleges programmal készült az ifjú pár a násznépnek. Egy jól eltalált és megszervezett program plusz élménnyel gazdagítja a lakodalmat, Nektek pedig örök emlék marad.

… menjünk is szép sorban végig a legkedveltebbeken.

Vendégkönyv / emlékkönyv.

Ez legtöbbször egy normál füzet (A5) méretű, esküvői díszbe felöltöztetett könyvecske. Ez talán az egyik legkedveltebb és legegyszerűbb módja annak, hogy a vendégek maradandó módon tudják jókívánságaikat kifejezni az ünnepelteknek. A vacsora előtt érdemes bejelenteni, hogy van egy ilyen könyvecske, és az ifjú pár kérése, hogy a jelenlévők írjanak bele egy-egy jókívánságot, majd írják oda a nevüket is. Én még a gyerekeket is meg szoktam kérni, hogy ha van kedvük, rajzoljanak valami szépet az ifjú párnak. Tollat minden esetben mellékeljetek a könyvhöz!

Az ujjlenyomatfa készítése.

Ez egy A3-as vagy annál nagyobb méretű lap szokott lenni, amin egy fa van rajzolva csupasz ágakkal. Ezt egy üres asztalra szokták odakészíteni, különböző színű bélyegzőpárnákkal és valamilyen húzogatós törlőkendővel. A ceremóniamester ebben az esetben is felhívja a jelenlévők figyelmét, hogy az ifjú pár kérése, hogy az este folyamán minden vendég fáradjon oda és a tintapárnába nyomott ujjával „rajzoljon” egy levelet a fa valamelyik ágára. Ha toll is van odakészítve, akkor a vendégek a nevüket is odaírhatják a saját ujjlenyomatukhoz.

Vetítés (slideshow)

A vetítés nagyon divatos és most már könnyen megvalósítható program. Kétféle vetítés létezik. Az egyik, amit a fotós szervez, az aznap készült képekből. Ez nagyjából addigra készül el, mire behozzák a tortát. Így, a torta fogyasztása közben már vetíthető is. Ebben az esetben, az előkészületeket általában a fotós végzi és a technikai hátteret is ő biztosítja. Természetesen, ha van ceremóniamester, az sokat segít ebben az esetben is. A másik, divatos slideshow, amit az ifjú pár vagy egy ismerős készít a fiatalok életének addigi fotóiból. Ennél a vetítésnél érdemes pár, fontos szabályt betartani. Legyen egy felelőse a vetítésnek, aki időben elkezdi összekészíteni a hozzávalókat (laptop, hangkábel, hogy ki legyen hangosítva, vetítővászon és projector). A vetítés, ne legyen hosszabb öt percnél. Öt perc is csak akkor legyen, ha elég változatos és figyelemfelkeltő tud lenni, amit a megfelelő aláfestő zenével is lehet fokozni. Az előbbiek betartásával el lehet kerülni azt a kínos szituációt, hogy bejelentéskor még nem tudjuk tíz percig elindítani a filmet.

Az időkapszula.

A szintén népszerű időkapszulához nem kell más, mint egy nagyobbacska zárható üveg és egy csomó papírcetli, akár tömbösített is. Tollat itt is érdemes kikészíteni. A ceremóniamester ezt is felkonferálhatja. El kell mondani, hogy itt annyi csak a feladat, hogy a vendégek egy-egy jókívánságot írnak a cédulákra, névvel ellátva. Utána tekerjék össze és dobják be az üvegbe. Érdemes kihirdetni, hogy erre este 10-ig, vagy a menyasszonytáncig van idejük, mert ekkor ünnepélyesen lezárjuk ezt az üveget és az ifjú pár 5 vagy 10 év múlva, vagy az első gyerek születésekor fogja felnyitni. Kreatív vendégeknek lehet úgy előadni, hogy egy felajánlást írjanak a fiatalok felé. (Pl.: „amikor felbontjátok az időkapszulát, akkor elmegyek hozzátok kitakarítani”.)

Fotósarok, avagy újra hódít a Polaroid.

Természetesen erre is találtok profi szolgáltatókat, de valóban aranykorukat élik a Polaroid fényképezőgépek. Kialakíthattok egy vicces vagy dekoratív hátteret a lakodalom helyszínén, ahol a vendégek saját magukat fotózhatják. Használhattok eldobható gépeket is. Felkérhettek egy profi fotóst, aki meghatározott ideig fotózza azokat a vendégeket, akik élnek a lehetőséggel. különleges kellékeket (paróka, álarc, különböző színes kalapok, sapkák, szemüvegek vagy éppenséggel jelmezek is) elhelyezhettek itt, amelyekkel vicces, és nem mindennapi fotók készülhetnek.

Leddel világító, vagy csak színes lufik eregetése.

Nyilván a ledes lufikat sötétedés után, a led nélküli lufikat még világosban érdemes felengedni. Léteznek már környezetbarát, könnyen lebomló lufik is, így ha ilyet választunk, nem verjük ki a biztosítékot a környezettudatos vendégeknél. Ennél az eseménynél is hasznos, ha a ceremóniamester irányít, vagyis ő tereli a vendégeket a lufieregetés kiszemelt helyszínére, kiosztja a lufikat, majd egy frappáns szöveggel felkonferálja a soron következő eseményt, amely felvezető végén a vendégek a megadott jelre egyszerre elengedik a lufikat. Gyönyörű látványt nyújt mindkét verzió, de mindenképpen gondoljunk a környezet védelmére!

Mi kerüljön a meghívóra?

A meghívó – amellett, hogy régi szokás ilyet adni – a szükséges tudnivalók megosztására szolgál azokkal, akikkel együtt szeretnétek ünnepelni életetek egyik legszebb napját.

A legfontosabb információk egy esküvői meghívón: a jegyespár vezeték- és keresztneve, a nagy nap dátuma, a szertartások pontos címe (akár kis térképet nyomtatva mellé), és pontos kezdési időpontja. (Igen, a vezetéknevet is érdemes odaírni, azok kedvéért, akik nem annyira közeli rokonok/ barátok/ ismerősök, hogy feltétlenül tudják a pár „másik felének” vezetéknevét, de nem annyira távoli rokonok/ barátok/ ismerősök, hogy ez ne érdekelje őket.)

Azokkal a vendégekkel, akiket a lakodalomba is vártok, természetesen annak a helyszínét, és a vendégvárás illetve vacsora kezdetét is tudatni kell. Ezt a meghívón is fel lehet tüntetni, de talán még elegánsabb, ha egy külön kártyára kerülnek rá ezek az információk, amit csak a vacsorára meghívottak kapnak meg. Akár a menü is rákerülhet a meghívóra vagy külön kártyára.

A praktikus információkon felül a legtöbben választanak egy idézetet is, amiről úgy érzik, hogy a legjobban kifejezik az ő érzéseiket, elképzelésüket az esküvőről, a házasságról.

Mit kértek nászajándékba?

A legújabb trendek szerint ma már a meghívón jelzik a vendégeknek, hogy a házasulandók mit szeretnének nászajándékba kapni. Ezt lehet viccesen rímekbe szedve vagy prózában közölni.

Régebben a násznép különböző hasznos tárgyakkal járult hozzá az ifjú pár közös életének indulásához. Ezt még tetézték a menyasszonytáncnál bedobott pénzzel. Ma már a legtöbben évek óta együtt, közös háztartásban élnek a házasságkötés előtt. Ezért nem tárgyi nászajándékot, hanem inkább anyagi hozzájárulást kérnek. Még pár éve is hallottam vendégeket ezen megbotránkozni, de mára teljesen elfogadottá vált, hogy fritőz helyett „bélelt borítékot” visznek a vendégek nászajándékba.

Lehet még kérni érvényes lottószelvényt vagy kaparós sorsjegyet is, „belépőként” a lakodalomba.

Hol rendeljük meg a meghívót?

Mint minden esküvőhöz köthető szolgáltatásnak, a meghívó elkészítésének is vannak nagyszerű szolgáltatói; a különböző esküvős csoportokban és az interneten jól lehet ezekről tájékozódni.

Ma már sokan a Távol-Keletről rendelik meg a meghívókat. Ebben az esetben érdemes még körültekintőbbnek lenni; nemegyszer hallottam olyanról, hogy az ékezetes karaktereket nem tudták jól kinyomtatni, vagy hogy nem pontosan a kért szöveg kerül a meghívóra. Ha nagyon ki van számítva az idő és egy távoli országból hibásan érkezik meg a meghívó, már nem lesz időtök arra, hogy javítást kérjetek. Itthon még akár az utolsó pillanatban is lehet idő a javításra.

Akárhonnan rendelitek is meg a meghívókat, mindenképpen szánjatok időt a helyesírás és az információk ellenőrzésére. Kérjetek próbanyomtatást, amit betűről betűre újra nézzetek át. Többször is. Ha minden stimmel, akkor adjatok engedélyt a többi nyomtatására, és őrizzétek meg a mintapéldányt. És igen, az elkészült meghívókat ismét ellenőrizzétek.

A meghívó stílusa ezerféle lehet. És ez a stílus, csakis rajtatok múlik, de ez már egy másik cikk témája lehetne.

Ceremóniamesterként jól tudom, hogy az esküvő tervezésekor a költség a legtöbb pár esetében, mondjuk úgy, nem elhanyagolható tényező. Az esemény azonban egy jegyespár életében egyedülálló és megismételhetetlen. Az élmény örökre megmarad – legyen az jó, vagy kevésbé az. A szolgáltatók munkája meghatározó ebben. Nem ritka, hogy egy-egy közeli ismerősre vagy rokonra bízzák egy-egy szolgáltató munkáját. Tisztelet a kivételnek, de nem mindig jön össze… hadd meséljem el néhány személyes tapasztalatomat erről:

• 2010 körül, egy nagyon kedves pár a nagybácsi zenekarát bízta meg a lakodalmi zeneszolgáltatással. Egy nagyszerű country zenekarról beszélünk, akik egy adott ponton elkezdték a saját szerzeményeiket előadni. Nem volt rossz, de nem esküvőre való dalok voltak, mivel nem lehetett rájuk táncolni és a kutyát sem érdekelte. Nagyjából vége is lett a bulinak.

• 2016-ban történt, hogy egy pár a szertartásokra profi fotóst hívott, de a lakodalom alatt már egy közeli rokon fotózott. A különbség döbbenetes volt. A tükörreflexes fényképezőgépek belépőszintjét képviselő géppel akár még jó képeket is lehetett volna csinálni – ha az illető tudja használni. A megismételhetetlen pillanatokról olyan fotók készültek, amiket nem érdemes mutogatni senkinek.

• És az utolsó példa. Pár éve találkoztam egy párral, elkészítettem a fogatókönyvet az Ő nagy napjukról és tenyérbe csaptunk. Két héttel az esküvő előtt felhívtak, hogy az egyik unokatestvér elvállalta, hogy az elkészített forgatókönyv alapján ő majd helyettesít engem. Határozottak voltak, ezért nem volt mit tenni. Mint később kiderült, az én egyik rokonom ott volt ezen a lagzin, mint vendég. Elmondása szerint irányítás nélküli, hatalmas káosz volt az egész nap. A srác, aki megpróbálta betölteni a ceremóniamester szerepét, elég hamar kidőlt, de legalább már nem volt szomjas. Később ez a rokonom férjhez ment és én voltam a ceremóniamester a lagzijukon. A fenti pár is ott volt és menyasszonytánc után gratuláltak és elárulták, hogy a saját lagzijukon, már a szertartások után megbánták, hogy lemondták a szolgáltatásomat.

 

Talán sikerült rámutatnom arra, hogy sokszor csak pár tízezer forint megtakarítása miatt nem alakul úgy a nagy nap, ahogy alakulhatott volna. Persze tudom, hogy pár tízezer forint sok pénz, de egy esküvő teljes költségét nézve elenyésző.

Végezetül egy fontos tanács: csak olyan szolgáltatót bízzatok meg, aki szerződést köt veletek és számlát is tud adni az elvégzett munkáról!

Mára az esküvők, lakodalmak lebonyolítása professzionális szolgáltatássá nőtte ki magát, amelynek igénybevétele jelentős terhet vesz le az ifjú pár válláról, akár ceremóniamestert bíztok meg, akár vőfélyt a feladat ellátásával.

 

Ceremóniamestert vagy vőfélyt?

Az, hogy erre vőfélyt, vagy ceremóniamestert kértek fel, elsősorban a Ti, másodsorban a vendégsereg ízlésén múlik. A kettő között a különbség a stílus, ami mind az öltözékben, mind pedig a beszédstílusban megnyilvánul.

A vőfély hagyományos öltözékben (csizma, kalap, vőfélybot), míg a ceremóniamester elegáns, polgári öltözékben jelenik meg. A vőfély többnyire nagy hanggal, rímekben beszél, és igyekszik a népies hagyományokhoz igazodva levezetni a lakodalmat. A ceremóniamester inkább jó általános beszédkészséggel, humoros „műsorvezetőként” irányítja a lakodalmat.

Mi a feladata a ceremóniamesternek és a vőfélynek?

A feladat mindkét esetben ugyanaz:

– a vendégek beinvitálása a szertartás(ok) helyszínére;

– a vendégek figyelmének felhívása az ifjú pár kívánságaira (lehet-e fotózni, videózni és ezeket megosztani);

– csoportképek, csokordobás levezénylése;

– az ifjú pár és a násznép hangulatának folyamatos figyelemmel kísérése;

– szükség esetén egy programmal vagy játék levezetésével feldobni a hangulatot;

– a többi szolgáltató folyamatos tájékoztatása és irányítása;

– a soron következő esemény felkonferálása;

– a forgatókönyv betartása, esetleg annak változtatása, az ifjú párral való egyeztetést követően.